Heten mentünk a Land Rover-rel a mély homokos úton, a kopár végtelenben. Kongó ezen részének flóráját s faunáját szinte teljesen lepusztították az emberek, élelmet, tüzelőt, építőanyagot gyűjtve. Kies puszta, amíg a szem ellát, de valaha gazdag életről tanúskodott néhány hatalmas facsonk. Száraz évszakban a környék olyan látvány, mintha egy atomháború után kezdene visszatérni az élet.


DSCF1291Mély volt a talaj, gyakran leért a kocsi tengelye, így homokot tolva maga előtt. Gyorsan felforrt a víz, megállt az autó. Próbáltunk korlátos vízkészletünkkel javítani a helyzeten, de mintha egy szauna köveit öntöztük volna a forróságban.

Ketten elindultak gyalog a következő faluig, hogy vizet szerezzenek. Felhasználva a hirtelen adódott szabadidőt, pókokat, esetleg skorpiót próbáltunk előcsalogatni a földön talált apró lyukakból, üregekből. Erre vékony növényi szárak, levelek, esetleg virágok alkalmasak. Sajnos azonban nem volt jó most a kapás.


Ekkor láttam meg két fiatal fiút cipekedni az úton felénk közeledve. Körülnéztem hirtelen. Kies, száraz puszta, amíg a szem ellát. Vajon min gondolkozhatnak ezek a srácok, miközben órákat, naphosszat gyalogolnak nehéz edényeikkel, málhájukkal? Futott át agyamon a gondolat, ahogy helyükbe próbáltam képzelni magamat.

Mellém értek, franciául szólítottam meg őket. Mire gondoltok, miközben naphosszat csak gyalogoltok? Megálltak. Az egyikük lehajolt és felvett egy apró darab összeállt homokdarabkát. Felém mutatta és így szólt. Ránézek erre, látom, hogy milyen szép és boldog vagyok.

Sokk a köbön. Nem is tudom mire számítottam, valószínűleg semmire. Padlót fogott a tudatom mikor tiszta szemével, őszinte mosolyával ez a srác megosztotta velem a világ egyik nagy titkát. Szépséget és boldogságot mindenben láthat az ember, hisz ez mind mind csak saját magából fakad.

A fiú elmondta, hogy Ő is szeretne olyan lenni, mint én. Autóval járni, jó ruhákba öltözködni, telefont használni. Nem volt rá lehetőségem, hogy elmondjam neki, csodálom, szinte irigylem lelkének tisztaságát. Annyit tudtam elmondani, hogy szerintem mi mind egyenlők vagyunk. Kedvesen megköszönte, majd társával tovább bandukolt a végtelenbe.

A víz megjött nemsokára, illetve egy másik terepjáró is arra keveredett. Annak platójára átszálltunk hárman, így tehermentesítve saját Land Rover-ünket. Folytathattunk hát utunkat a következő faluig, ahol is isteni banán pálinkát kaptunk. Ez némileg enyhítette ezt a csöpp spirituális sokkot, amit kaptam.